Hogyan keress milliókat? Hasznos tippek, profi befektetőktől

Amikor a befektetésekről van szó, szinte minden esetben elhangzik a világ egyik legsikeresebb üzletemberének, Warren Buffett-nek a neve. Buffett kétségkívül a leghíresebb vállalkozó, hiszen még olyanok is hallottak róla, akik egyébként nem érdeklődnek a pénzügy világa iránt.

Miért éppen Buffett?

Talán azért is kedvelik annyian, mert az omahai bölcs előszeretettel oszt meg különböző pénzügyi, befektetési tanácsokat. Ezek pedig nem csak a befektetési guruk, hanem bármilyen hétköznapi ember számára könnyen érthetőek.

Habár Buffett minden elejtett mondata aranyat ér, mégis hiba lenne csak rá hallgatni, amikor a sikeres befektetés kulcsát keressük. Érdemes más gondolkodásmódot, más perspektívákat is megismerni, hogy szélesítsd a (pénzügyi) látókörödet.

Épp ezért nem csak a világ 4. leggazdagabb emberének tanácsait gyűjtöttük össze egy csokorba, hanem számos más, a pénzügyi szektorban igencsak sikeres - bár talán kevésbé ismert - szakemberét.

Warren Buffett és társa, Charlie Munger tanácsai

A világ 4. leggazdagabb emberének vagyonát a 2020-as adatok alapján 69,7 milliárd dollárra becsülik.

A Berkshire Hathaway többségi tulajdonosaként (amit 1965-ben vásárolt fel), a részvények 38 százalékát tudhatja magáénak. Az élete igazi, ugyanakkor nem szokványos sikersztori.

Tizenegy évesen kedzett apja brókercégénél dolgozni, így már igen korán érdeklődött a pénzügyek, befektetések iránt.

Karrierje kezdetén sokat merített Benjamin Graham módszereiből, vagyis rövid távon fektetett be, ugyanakkor diverzifikálta a részvényeit. Innét is ered az egyik leghíresebb mondása, vagyis: "Ne tedd az összes tojást egy kosárba!".

A kezdetek kezdetén (egészen a Berkshire felvásárlásáig) az úgynevezett cigarettacsikk-stratégiát alkalmazta, azaz mélyen a könyv szerinti érték (book value) alatt vásárolta meg egy-egy adott cég részvényeit.

Ma már a hosszú távú, értékálló befektetések híve, ami nem meglepő a hatalmas méretű, kezelt vagyonra tekintettel.

Charlie Munger, Buffett régi üzlettársa, és a Berkshire alelnöke szintén híres arról, hogy hasznos tanácsokkal látja el a kezdő befektetőket. Az egyik, talán leghíresebb mondása:

"Nem kell zseninek lenned, elég, ha egy kicsit okosabb vagy a többieknél, nagyon-nagyon hosszú távon."

Ez is mutatja, hogy a hosszú táv, és a kitartás mennyit is jelent mindkét befektető életében.

Mit mond Benjamin Graham, az értékalapú befektetés atyja?

Benjamin Graham Buffett mentora és mestere volt - ráadásul nem csak a befektetéseiről volt híres, hanem filozofikus gondolkodásáról is. A közte és Buffett között lévő szoros kapocs már az alábbi mondatából is jól látható:

"Az okos befektető egy realista, aki az optimistáknak ad el, és a pesszimistáktól vásárol."

Épp ezért Graham akkor vásárolt egyébként értékes részvényeket, amikor azokat jóval a valós értékük alatt adták. (Ilyen volt akkoriban például a Coca-Cola vagy a Disney részvényei.)

Bár a fentiek meglehetősen egyszerűnek tűnhetnek, valójában rendkívül nehéz felismerni, hogy melyik vállalat van jóval a tényleges értéke alatt, és melyik egy buborék, ami bármikor kipukkanhat.

"Az ár az, amit fizetsz, az érték az, amit kapsz."

Graham híres volt arról is, hogy - miképp a lazacok - árral szemben úszott, és nem követte a tömeget. Épp ellenkezőleg. A legnehezebb ugyanis akkor higgadtnak és racionálisnak maradni, amikor a tömegek vadul kezdenek egy részvényt vásárolni, aminek az ára ennek hatására az egekbe szökik.

A tömegek követésével ugyanis, mint mondta, legfeljebb átlagos hozamokra tehetünk szert. (Tehát előfordulhat, hogy egyszer extrém módon magas lesz a hozam, ám bármikor bukhatunk is a befektetésen. A kettő pedig kiegyenlítheti egymást.)

Grahamtől származik az az alapvetés is, ami Buffett számára egész életében követendő példa volt: “A részvény egy tényleges részesedés. Olyan, mintha a cég egy részét vásárolnád meg.” Egy céget pedig csak akkor vesz meg az ember, ha kellően körüljárta mind pénzügyi szempontból (könyvelés, likviditás, profit), mind a perspektívákat tekintve.

Ugyanilyen fontosságúnak tartotta, hogy mindig, minden élethelyzetben rendelkezzen biztonsági tartalékkal. Ugyanis a legnagyobb körültekintés és diverzifikáció mellett is előfordulhat, hogy elveszítjük a befektetéseink egy nagy részét. Azonban sohasem veszíthetjük el az összes megtakarításunkat.

Peter Lynch humánus megközelítési módszere

Peter Lynchről már jóval kevesebben hallottak - főleg Magyarországon -, hiszen viszonylag kerüli a reflektorfényt, és ritkán nyilatkozik. Könyve azonban, a "Sikerrel a tőzsdén" itthon is kapható, és minden befektetni vágyónak kötelező olvasmány kellene, hogy legyen.

Lynch a Magellan Fund kezelőjeként átlagosan évi 29,2 százalékos hozamot ért el. (Összehasonlításképpen egy jó éves hozam 10-12 százalék körül van). Azt gondolhatjuk, “ez nem nagy kunszt, hiszen bárki képes ekkora hozamot elérni”. És ez igaz is lehet kifejezetten magas kockázatvállalás és szerencsés kéz mellett, azonban, hogy ezt valaki hosszú távon tudja hozni, ahhoz valódi hozzáértés és éleslátás kell.

Lynch azonban 1977-90 között, tehát 13 évig, hosszú távon teljesített ilyen kimagaslóan. Az általa kezelt vagyon a Magellannál töltött évek alatt 18 millió dollárról 14 milliárd(!) dollárra nőtt.

Befektetési filozófiája szintén egyszerű, azonban a gyakorlatban már jóval nehezebb kivitelezni. E szerint abba fektessünk be, amihez értünk, és amire van rálátásunk, legyen az egy hobbi, vagy a munkánk. És még azelőtt csapjunk le egy jó perspektívákkal rendelkező cégre, mielőtt a nagybefektetők kiszúrnák maguknak.

Egy kis érdekesség: egyszer például egy helyi temetkezési vállalatba fektetett be. Mint mondta, “halottak sajnos mindig lesznek, így ez egy biztos befektetés”.

Lynch egyébként rendkívül értékcentrikus befektető, aki sokkal inkább a pszichológiai, mintsem a száraz oldaláról közelíti meg a befektetések világát.

"A főiskolán a kötelező tárgyak kivételével kerültem a természettudományt, a matematikát és a könyvelést, vagyis az üzleti életre szokásosan felkészítő tárgyakat. Engem a bölcsészet érdekelt, és a szokványos történelem, pszichológia és politikatudomány mellett tanultam metafizikát, episztemológiát (ismeretelméletet), logikát, vallástant és ókori görög filozófiát is.

Ahogy most visszatekintek, nyilvánvaló, hogy történelmet és filozófiát tanulni sokkal jobb előkészítés volt a tőzsdére, mint mondjuk, ha statisztikát tanultam volna."

Sir John Templeton - az úttörő

Templeton szintén az értékalapú befektetés egyik úttörőjének számít. Az ő befektetési stratégiájához tartozik például az, hogy a "maximális pesszimizmus pontját" kell megkeresni.

Ennek lényege, hogy akkor kell (egyébként kiváló) részvényt vásárolni, amikor a pesszimizmus a tetőfokára hág, és az emberek 99 százaléka már feladta az adott részvényekkel való kereskedést.

Ezt a hozzáállást egyébként a második világháború alatt rendkívül jól tudta kamatoztatni, hiszen mindenki a bőrén érezte azt, hogy közel a világvége.

Templeton ezenkívül szintén a részvények diverzifikálására helyezte a fő hangsúlyt. Ez pedig abban nyilvánult meg, hogy nem csak a helyi, lokális részvényeket kereste, hanem globálisan is kereskedett.

Templeton azonban nem csak a pénzügyi piacot ismerte jól, hanem önmagát és a gondolkodását is. Épp ezért tudta kialakítani az úgynevezett "gondolatkontrollt", amelynek segítségével befolyásolni tudta a viselkedését, és racionális tudott maradni teljesen irracionális helyezetekben, mint például a II. világháború során is.

A magyar származású befektető, George Soros (Soros György)

A magyar származású befektető, aki egyébként a világ 30 leggazdagabb embere listák egyik oszlopos tagja, szintén meglehetősen diverzifikált portfólióval rendelkezik. Befektetései között találhatók részvények, kötvények, opciók és egyéb, egzotikusnak számító befektetések.

Soros részvényei között techipari értékpapírok is megtalálhatóak (Alphabet, Snap, Netflix, Twitter, Microsoft).

Az egyik híres mondása szerint: “Ha jól szórakozol, miközben befekteted a pénzed, akkor valószínűleg nem keresel vele sokat. A jó befektetés ugyanis unalmas."

A többi filantróp befektetőhöz (így Lynchez, vagy Buffetthez) hasonlóan Soros is híresen nagy adakozó, és a nyílt társadalom élharcosa. Azonban teljesen más stratégiát folytat, mint az előbb említettek: Soros a rövid távú befektetésekben hisz, így leginkább spekulatív ügyletekkel kereste vagyona jelentős részét. Ez azt jelenti, hogy a befektető arra apellál, hogy egy befektetés értéke rövidebb időtávon belül nő, vagy csökken jelentősen. (Így például van kriptodevizákhoz kötődő vállalkozásokban is részesedése, ami a spekulánsok egyik aranybányája. Buffett egyébként a kriptovaluta-piacot egy hatalmas lufinak tartja, ami előbb vagy utóbb ki fog durranni.)

Magát a Soros-féle spekulációt leginkább a lakásárakkal lehet jól szemléltetni. Amikor könnyen lehet hitelhez jutni, alacsony kamattal, az emberek felveszik, hogy saját házat vásároljanak belőle. Minél többen veszik fel, annál inkább növekszik a kereslet, ami megdobja az ingatlanok árát. Mivel a hitelezők látják, hogy van kereslet, még több hitelt adnak, ami még magasabb árakat generál. Így az árak egy idő után már túlmutatnak a realitáson.

Ebből látszik, hogy a hitelezők és a vásárlók viselkedése közvetlenül hatással vannak a lakásárakra. És itt lép be a képbe Soros, aki a lakáspiaci részvények kereskedésével nyerészkedik: akkor is, ha felfelé ível a piac, és akkor is, amikor összeomlik.

Mit tanulhatsz mindebből?

Gyakori mondás, hogy pénzt csak pénzzel lehet csinálni, ami részben igaz is. Azonban az is tény, hogy a fent említett befektetők nagy része nem rendelkezett jelentős vagyonnal, amikor elindult az úton. Munkát vállaltak, megtakarítottak, nem vettek fel hitelt, és jóval kevesebbet költöttek, mint amennyit megkerestek.

Az így spórolt pénzt pedig megfontoltan fektették be, általában hosszú távon. Mindez leírva nagyon egyszerűnek hangzik, azonban az emberi psziché nehezen tudja megállni azt, hogy ne költekezzen.

Sajnos a társadalmunk felépítéséből fakadóan mindenkit a státusza alapján ítélnek meg; legyen szó ruháról, telefonról, kocsiról vagy ingatlanról. Mivel az egónk abba az irányba hajt, hogy ezeket minél hamarabb elérjük, és a társadalom megbecsült tagjai legyünk (a nyájhoz tartozzunk), ezért a pénzünket nem befektetjük, hanem tárgyakra, márkás ruhákra, vagy épp autókra költjük.

Hogy miért?

A válasz egyszerű: mert ezek azonnal megszerezhető, materiális, kézzelfogható javak. Nem egyszerű megálljt parancsolni magunknak, és kialakítani a Templeton-féle gondolatkontrollt, hogy befolyásolni tudjuk viselkedésünket akkor is, ha így szembe megyünk a társadalmi nyomással.

Ha a cikk elolvasása után úgy határozol, hogy megpróbálod legyőzni ezeket a vágyakat, és türelemre inted magad, már megérte megírni. A megszerzett pénzed okosan befektetve pedig számodra is megtérül majd.