Ahogy a dédszüleink bolondoztak: vicces fotók a múltból
Vajon így hatékonyabban száradt meg a hölgy haja, vagy a férje unta meg, hogy belekotyog mindenbe?
Mindannyian ismerjük a hagyományos portréfotókat: merev testtartás, hófehér arc, gondosan kontyba fogott haj, vasalt blúz és szoknya, és a legritkább esetben egy halvány mosoly. Nos, a képen látható hölgy beceneve bizonyára Miss Röfi volt, mert nem átallott grimaszolni a kamerába.
Régen úgy tartották, a kövérség a gazdagság jele, és ez a hölgy bizony máshogy is tudta hasznosítani telt alakját. Kávé és tea felszolgálása? Minek ahhoz tálca!
"Tessék csak várni, mit kell megkérdeznem? Hogy a mama itthon van e? Mamaaa, itthon vagy? Nem, azt mondja, nincs itthon."
"Ne félj, Mariska, most kirúgunk a hámból! Lendítsd csak, ahogy bírod, itt senki sem látja, hogy nincs rajtunk fehérnemű!"
Ha ló nincs, jó a szamár is... ha pedig szamár nincs, jó lesz a röfi is. Dobjuk rá egy nyerget, kantárt, és indulhatunk is világot látni közösen Mangalica Mancival.
Az állatokkal történő bolondozásnak se szeri, se száma. Vajon ez az úriember mit gondolt, amikor befogta a megtermett vízilovat? Mindegy, hogy arab telivér, nóniusz, vagy vízi, csak ló legyen?!
Ha a mama nem tudja hogy megoldani a felügyeletet, akkor bizony mindenkinek menni kell a fodrászüzletbe. Festés, vágás, vagy dauer lesz a blökinek? Egyelőre elég megilletődötten várja, hogy száradjon a bunda.
"Tudom, mami, hogy a kisöcsémnek meg a húgocskámnak küldted a cumisüveget a meleg tejjel, de út közben találkoztam ezekkel az éhes malacokkal, és nem tudtam mit tenni."
A megbeszélés véresen komoly. Most elbeszélgetünk, mint férfi a férfivel. Megtárgyaljuk végre, amit már olyan régen elterveztünk. Itt nőknek most nincs helye, csakis úriembereknek.
"Maga az, Erzsike? Igen, mindjárt hazaérek." - Az idős hölgy olyan, akár a mai fiatalok: bárhol, bármikor elérhető, habár a kapcsolat még nem volt vezeték nélküli.
Semmi sem lehetetlen, csak erősen kell akarni. Ezzel a vagány biciklivel lehetne indulni akár a Tour de France-on is, más kérdés, hogy nem egyszerű vállalkozás, ha meg is akarjuk nyerni. De mint tudjuk, semmi sem lehetetlen...
Ahogy Agatha Christie mondta: "Tulajdonképpen mi az őrültség? Biztosíthatom, hogy minél tovább tanulmányozzuk ezt a témát, annál nehezebb állást foglalnunk. Mindnyájunkban van bizonyos mértékű önimádás, és amikor ez odáig fajul, hogy azt gondoljuk, mi vagyunk Oroszország cárja, akkor bezárnak vagy megzaboláznak bennünket. Hosszú út vezet azonban odáig. És ugyan ki tudná pontosan megmondani, hol van az a pont, ahol meghúzhatjuk a határt, és bízvást kijelenthetjük: "Ezen az oldalon a józan ész uralkodik, a másik már a téboly birodalma." Ilyen ugyanis nem létezik."
