Flörtölés, mint tudomány
Társadalomtudománnyal, internetes flörtölési szokásokat tanulmányozó szakembert kérdeztünk.
Azt mondják, hogy az első benyomás a döntő. Mire ügyelnek leginkább a szinglik, akik randiportálokon keresik a párjukat?
A fotónak nagyon fontos szerepe van, bár ez kicsit ellentmondásos, mert sokan abban a reményben kezdenek ismerkedni az interneten, hogy a külsőségek ne legyenek annyira meghatározóak. Az online társkeresés azt ígéri, hogy előbb meg lehet ismerni a másik belső értékeit, mielőtt a személyes kontaktusra sor kerülne. Az első benyomás valóban központi kérdés. Az olyan applikációk, mint a Tinder pont ezt helyezik előtérbe, olyanok, mint egy katalógus.
Nem csábít túlságosan arra az Internet, hogy olyan jónak tüntessük fel magunkat, amennyire csak lehet?
Egyrészt nagyon fontos, hogy mutatjuk be magunkat, hiszen azt szeretnénk, hogy a több millió tag közül észrevegyenek. Másrészt viszont: Találkozni fognak! Ott persze már nem igazán eshet túlzásokba az ember. Az első randin nagy a csalódás esélye, de ez általában nincs kapcsolatban az eltúlzott bemutatkozásokkal. Az első találkozásnál amúgy is nehéz megtalálni az összhangot.
Milyen kritériumok alapján keresi ki a program az emberhez a hozzáillő párt?
Algoritmusok segítségével lehet szűkíteni a kört, de persze szükség lesz ezután is szerelemre és romantikára. Gyakran nem jön össze, előfordul, hogy a 100 százalékosan passzoló partner unalmasnak bizonyul.
Mennyire lehet megbízható az algoritmus?
Nem egy másolatot keresünk, hanem a szerelemben is új élményeket, tapasztalatokat szeretnénk átélni. Az algoritmusok hasonlóságokat keresnek, olyanra nem tudnak gondolni, hogy az ellentétek vonzhatják egymást. Közben a különböző személyiségek is kiegészíthetik és vonzhatják egymást. Néha az ellentétek olyan oldalát ismertetik meg az embernek, amelyről nem gondolta volna, hogy létezik, vagy csak el volt nyomva.
Hány békát kell megcsókolni a felhasználónak, mire megtalálja a herceget?
Minél több békát csókol meg, annál kevesebb az esélye, hogy tényleg meg fogja találni a herceget. Az internet lehetővé teszi, hogy nagyon gyorsan, nagyon sok kapcsolatra tegyünk szert egyszerre. Ez veszélyes. Egy idő után az ember belefásul, amikor már tizedszerre meséli ugyanazt a viccet.
Milyen mértékben változtatják meg a randioldalak az ismerkedést?
A számítógép és az internet korunk kívánságkészülékei. A világon mindenhonnan rendelhetünk árut, ingyenesen tölthetünk le zenét, vagy éppen barátságokat köthetünk Facebookon. A szerelmet tekintve is az egész világ nyitva áll előttünk. A végén mindannyian egy ember mellett szeretnénk elköteleződni, és ezt nem feltétlenül teszi könnyebbé az, hogy a választék egyre nagyobb.
Hogyan nyisson az ember, ha nem tudja, hogy egy profil mögött ki rejtőzik? Legrosszabb esetben akár a saját főnökük is lehet.
A legtöbb embernek van profilképe, de néha persze alakulhatnak ki vicces szituációk. Például ha az illető rájön, hogy egy olyan emberrel beszélget napok óta, aki néhány háznyira lakik tőle.
Hány felhasználó veszi ezt igazán komolyan? És hány olyan van, aki csak a saját piaci értékét akarja tesztelni?
A világháló a nárcisztikusok játszótere. A profillátogatások, ismerősnek jelölések, kattintások, lájkok száma egy teljesen új képet adhat nekünk magunkról és szociális kapcsolatainkról, a randioldalak sem kivételek ez alól. Ennek ellenére a legtöbben teljesen komolyan gondolják ott az ismerkedést.
