A só – itt a teljes igazság! -1. rész

Az ókori Rómában a katonák és a tisztviselők fizetésük mellett sót kaptak, a vendéget sóval és kenyérrel várták, a XX. században sót előállítani csak monopóliumok tudtak, sőt háborúztak az értékesítéséért. Ezekből a tényekből egyértelműen látszik, hogy ezek a kristályok milyen értékesek voltak valaha.

Ma néhány forintért megvásároljuk a „fehér aranyat” a szupermarketben, és nem kell túlagyalnunk, hogy mennyit szórunk belőle az ételbe. A só a modern szállítási technológiának köszönhetően olcsó termékké fejlődött. Évente mintegy 280 millió tonnát nyernek világszerte. Körülbelül 70% -a sóbányákból származik, egyharmaduk pedig tengeri sóként és sós tavakból érkeznek. Az árak csökkenésével a sófogyasztás is növekedett. Ma már olyan mennyiségben fogyasztjuk, hogy heves viták folynak a só testünkre gyakorolt ​​hatásáról.

Fokozott sóbevitel mellett arra is kell figyelni, hogy az iparilag feldolgozott termékek különösen sok nátriumot tartalmaznak.

Az élet elixírje, vagy inkább az egészségünk kockázati tényezője?

A nátrium-klorid egy lenyűgöző kémiai vegyület, amely tökéletesen kidomborítja számos étel ízét. "A sónak hatalmas szerepe van szervezetünk működésében is" - mondja Anja Tanas ökotrofológus és szakkönyvíró. Só ​​nélkül semmi sem működik a szervezetünkben. A nátriumionok például elektromos feszültséget hoznak létre a sejtmembránokon: ez alapvető követelmény az idegimpulzusok továbbítására. Az impulzusok nélkül sem gondolkodás, sem izomösszehúzódás, sem szívverés nem lehetséges - tehát nincs élet.

A nátrium-klorid fontos a csontok építéséhez, a tápanyagok felszívódásához a belekben, és elengedhetetlen a folyadék egyensúlyának szabályozásához. A víz- és sókészlet egyensúlya döntő fontosságú testünk számos folyamatának működéséhez. "Ha szomjasak vagyunk, azt jelenti, hogy az egyensúly nem megfelelő." Számos anyagcsere-folyamat sem működik sók nélkül.

Az élet sója

A tartósan magas sófogyasztás árt a testnek. Sok egészségügyi szakembertől igyekszik hangoztatni, hogy a szív- és érrendszeri betegségek, a csontritkulás és a cukorbetegség kockázata megnő a tartós nagy mennyiségű só fogyasztásával, valamint a vese is erősen megterhelődik a felesleges sók kiválasztásával. Károsodhat a bél- és az immunrendszer, ami gyulladáshoz és autoimmun betegségekhez vezethet.

Arról, hogy mennyi sót fogyaszthatunk és hogy mik a rejtett sók a 2. részben írunk, amely itt érhető el.

Konyhasók

Az ínyenc sók sokféle színben és formában kaphatók, de a fő összetevő mindig nátrium-klorid

Konyhasó:

Étkezési vagy asztali sóként is kapható. 97% nátrium-kloridot kell tartalmaznia, és különböző módon nyerik.

Párolt só:

Sós vízből a hegyi alagutakból vagy forrásokból, a sóoldatot elpárologtatjuk.

Kősó:

Mint minden ásványi anyagot, bányásszák. 90% -át iparilag használják, például klór előállítására. A himalájai só szintén kősó.

Tengeri só:

Kb. 30 gramm nyerhető egy liter tengervízből a sótartályokban történő párologtatással. A durva tengeri só alkalmas tészta vízhez vagy zöldségek blansírozásához.

A legjobb gourmet-sók:

lavasó:

A hawaii só a Csendes-óceánról származik. aktív szenet adnak hozzá, mint a tengeri sót. befejezésként jól illik zöldségekhez és grillezett húshoz.

Fleur de sel:

Ez a tengeri só finom, pislákoló pelyheként olvad a nyelvre. Bretagne-ban a 9. századtól napjainkig vannak sótartók, Guéreande közelében az Atlanti-óceánról származó sót kézzel szüretelik.

Kalahari só:

Ez a selyem só a Kalahari sivatagban található földalatti sólerakódásokból származik, amely magnézium- és foszfortartalma miatt különösen fehér.

Perzsa kék só:

Iránban bányászták, és a sylvin ásványnak köszönhetően világoskék-lila hatású, mint konyhasó salátákhoz, carpaccio-hoz, tenger gyümölcseihez.

Bambusz só:

A koreai sópótló (Észak-Korea is) olyan finom, mint a porcukor - a gyártás során a tengeri sót többször elégetik egy bambuszcsőben.

Himalája só:

(vagy Hunza-só) A pakisztáni Karakoram-hegységből származik, és változatlan kristályos só. A vas-oxid rózsaszínűvé varázsolja, íze finom és enyhe.