Hála és boldogság - egyik sem létezik a másik nélkül
"Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal." (Az idézet John Robbins amerikai írótól származik.) Sokszor az az érzésünk, mintha kiveszett volna a hála, vagy a kedves gesztusok a mindennapokból. Nem csak érzés, tény, hogy rendszeresen elfelejtünk köszönetet mondani, vagy csupán ok nélkül kedveskedni egy-egy mondattal.
A hála Baruch Spinoza filozófus szerint: "a szeretetnek az a vágya vagy törekvése, melynél fogva, aki a szeretet hasonló indulatából velünk jót tett, azzal mi is jót tenni iparkodunk." Ez az érzés tehát a szeretetnek és jótéteménynek hasonlóval való viszonzása. Már Spinoza is megjegyzi (aki az 1600-as években élt!), hogy az emberek sokkal inkább készebbek a bosszúállásra, mint a jótétemények viszonzására.
A probléma gyökere a figyelmetlenség, a közöny; amiért ma nagy részben okolható a virtuális világ, az okostelefonok robbanásszerű térhódítása. Ha rémisztőnek hangzik, hogy csak néhány órára nélkülözzük okos eszközünket, vagyis például nem visszük magunkkal egy hegyi túrára, akkor minket is beszippantott az internet és a közösségi oldalak világa.
Ne féljünk attól, hogy lemaradunk valamiről, ha nem csekkoljuk folyamatosan a Facebookot vagy az Instagramot. Nem láttuk, hogy a kedvenc fitness modellünk milyen smoothie-t ivott délben? Lemaradtunk arról, hogy a nem túl szimpatikus volt osztálytársunk Rómában járt? Ha feltesszük magunkban ezeket a kérdéseket, vagy csak elgondolkodunk rajta, amíg a hírfolyamunkat böngésszük, könnyen ráérezhetünk, hogy mennyire haszontalan időtöltés a netes szörfölés.
Indítsuk azzal a változást, hogy reggel nem a telefonunkba temetkezünk a metrón vagy a buszon, hanem nézelődünk egy kicsit. Mellettünk áll egy régi középiskolai osztálytársunk? Kérdezősködjünk, mi történt vele mostanában, és dicsérjük meg, így sokkal oldottabban, közvetlenebbül veszi kezdetét a társalgás.
A szeretteinket se hanyagoljuk el a dicséretek terén: köszönjük meg a finom ételt a szüleinknek, minden apró figyelmességet, kedvességet a párunknak, és köszönjük meg azt is, ha a nővérünk segít kinyomozni egy elfoglalt orvos telefonszámát. A hálás embereknek mindenki szívesebben segít, és pozitívabban ítélik meg őket, vagyis szívesen keresik a társaságukat.
Bizonyított, hogy a hála nem csak a lelkünket melengeti, hanem a testünkre is jó hatással van: csökkenti a stresszt, kiegyensúlyozottabbá teszi a szívműködésünket, illetve a minőségi, nyugodt alvást is segíti. Ha este úgy fekszünk le, hogy örömmel gondolunk vissza az aznap történt eseményekre, beszélgetésekre, akkor a pozitív gondolatok segítik a gyors álomba szenderülést, majd a kipihent ébredést.
A hálára tehát nem szabad úgy tekinteni, mint egy kötelező feladat, amit ki kell pipálnunk a nap végén. Ha megtapasztaljuk, hogy milyen jó érzés adni és kapni (akár csak szép szavakat), akkor egy idő után magától fognak jönni a kedves mondatok, dicséretek, és természetessé válik a segítségnyújtás, az apró figyelmességek viszonzása.
