Öt író, aki sokat tanított nekünk az igaz szeretetről és elfogadásról

1. Antoine de Saint-Exupéry: "A fölnőttek (...) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik."

Vagyis sose ítélj az alapján, amit esetleg elsőre látsz vagy hallasz valakiről. A kor csak egy számadat, a súly nem tesz valakit széppé vagy csúnyává, a pénz pedig nem boldogít. Ne félj attól, hogy megismerd valakinek a személyiségét, hiszen enélkül csak feltételezésekkel élhetsz. Ha úgy érzed, hajlamos vagy az előítéletek alkotására, tedd fel magadban a kérdést: te örülnél neki, ha az új munkahelyeden megkérdeznék, hány kiló vagy, hány éve van ősz hajszál a hajadban, vagy hogy mennyi volt a fizetésed az előző munkahelyeden?

2. Müller Péter: "Még az önmagam szeretete sem magányos élmény: van bennem Valaki, akit szeretek, és Ő szeret engem, ez adja lelkem harmóniáját, hogy "jól vagyok magammal", és a reményemet, hogy rátalálok arra, aki ezt az adást veszi. Vagy ő talál rám, mert a szeretet ugyanúgy hiányzik neki, mint nekem! Hiányzik a szívének, hogy másokért is verjen! Mert ez az életünk legboldogabb csúcsélménye - de csak akkor, ha ez kölcsönös."

Akkor tudunk valakit igazán szeretni, ha elfogadjuk magunkat úgy, ahogy születtünk. A belső harmónia megtalálásában segíthet egy hobbi, egy barát, a szüleink vagy a testvérünk, de akár az is, ha olyanokról olvasunk, akik sokáig küzdöttek hasonló problémákkal, mint mi. Ne féljünk segítséget kérni, ha szükségünk van rá, és lépjünk túl azon az elavult gondolkodáson, hogy pszichológushoz fordulni ciki. A felszabadult, elégedett emberek sokkal könnyebben ismerkednek, mert másokban sem a hibát keresik először, hanem a szépet látják meg.

3. Jókai Mór: "Hogy volnánk mi szegény emberek, mikor nekem itt vagy te; teneked meg itt vagyok én?!"

Belegondoltál már, mennyire lehet boldog az a milliárdos, aki épp most osztotta meg a ma készült tizedik fotóját a Karib-tenger partjáról? És az a lány, akinek minden héten új műkörme van, a haját most melíroztatta, de évek óta magányos, legutóbb pedig egy társkereső csoportban láttad a fényképét? Az életben a legnagyobb kincs valóban egy odaadó, gondoskodó, szerető társ, aki meghallgat, megért, és a nehéz helyzetekben is mellettünk van.

4. Fekete István: "Odasimultam öregapámhoz, mint a hajtás a vén fához. Talán arra gondoltam, hogy évek múlva hozzám simul majd így valaki, aztán meg őhozzá, de el nem fogyunk soha-soha... - talán arra, hogy nekem adja nagyapám karja melegét, mellyel átkarolva tartott, hogy továbbadhassam annak, aki utánam jön."

Halhatatlan csak az lesz, aki valamit át tudott örökíteni a gyermekeibe, az unokáiba, ez pedig csak a szeretet nyelvén lehetséges. Lehet vásárolni palotákat, díszes síremléket - a tárgyak múlandóak. Az emlékeink viszont nem: ha valaki fontos nekünk, mindig emlékezni fogunk rá, és beszélni róla, így generációról generációra fennmarad az, amit ő tanított nekünk az életről.

5. Albert Camus: "Egyedül a szeretet tudja jóváhagyatni velünk az igazságtalanságot."

Akit igazán szeretünk, annak olyan dolgokat is elnézünk, amit másnak sosem tennénk. Ilyen az anyai szeretet, ami feltétlen, megbocsátó, és elfogadó. Tanuljunk meg mi is megbocsátani, elfogadni mások gyengeségét, butaságát, mert az örök harag, a sok vita minket is felemészt. Törekedjünk arra, hogy este ne bújjunk ágyba haraggal, hanem beszéljük meg az aznap minket ért sérelmeket. A hosszú távon is jól működő kapcsolatokhoz az egyetlen kulcs a kíméletlen őszinteség.